Az eső pedig csak szakad, szakad, sosem akar kifogyni az égi dézsa. Pedig enélkül is észrevennénk, hogy ősz van. Sok kisgyerek megy reggelente táskával a hátán iskolába. Mert ez a tanév is elkezdődött. Nekem ez a 33. tanévkezdésem. Az első 15-öt diákként kezdtem meg, aztán jött 16 szeptember pedagógusként, most meg az utóbbi 2 szülőként. Mindet másként élem meg. Talán szülőként a legnehezebb. Teljesen más szerep ez. Egyrészt tudom, hogy a pedagógus szülővel a legnehezebb a közös munka. Ezt mindig szem előtt kell tartanom. A fiamnak sem könnyű, mert “itthon mindig tanulni kell”. De most változtattunk. Már 2. osztályos. Önállóságra kell szoktatnom. Egyébként is, tanítóként mindig ezt mondtam a szülőknek is a második osztályos első szülői értekezleten. Már egyre kevesebbet tanuljunk együtt, kezdjük el megtanítani az időbeosztást, az önálló tanulást, és a táskába is egyedül pakoljon a gyerkőc. Mi viszont álljunk ott mellette, és biztassuk, ellenőrizzük, dicsérjük. “Akkor tanulok veled, ha kéred! ” jelentettem ki Alexnek. Örült, de láttam rajta, hogy meglepődött. Kíváncsi leszek, mikor szól először, hogy gyakoroljunk….
Az eső pedig csak szakad, szakad, hogy ne fájjon annyira a szívünk a nyár után.
Horváth Gyöngyi Klaudia
http://xn--horvthgyngyi-fbb21a.hu/
Facebook: https://www.facebook.com/horvathgyongyi.hu?ref=bookmarks
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: